A pár post-tal ezelőtti, Mazdás tortúra, meg a számtalan retkes-büdös kocsi szemrevételezése után már szinte feladtam a reményt, hogy valaha autót fogok venni Dubajban. Mindenesetre azt elhatároztam, hogy legalább most már a jogsimat megvárom amíg elkészül, elkerülendő A további nyesztetését. Hát, ez nem jött össze.
Az történt ugyanis, hogy kaptam egy e-mail-t a Dubizzle-től, miszerint egy új hirdetés jelent meg a kritériumaimnak megfelelően. A Dubizzle-ben be lehet állítani nagyon részletes szűrőket, aminek ha megfelel egy újonnan felrakott hirdetés, akkor automatikusan küld róla nekem e-mail-t. Beállítottam szépen a környékbeli, hindi- és pakkermentes kerületeket (Marina, JBR, JLT, Greens, Springs, Meadows, Media City), hogy ne raboljuk egymás idejét, és hogy ne kelljen órákat autóznom azért, hogy megnézzek egy lepukkant csotrogányt. Aztán kikötöttem még, hogy min. 2007-es legyen, ne legyen benne több, mint 120e km, és ne legyen 26e AED-nál (akkori árfolyamon kb. 1,5M Ft) drágább. Ja, meg még az automata váltót is bejelöltem, mivel manuálisat nem tudok vezetni. Összesen ennyi volt a követelmény, így minden, ami ebbe beleesett, jöhetett.
Így történt, hogy egyszer csak szembe jött a postaládámban ez a hófehér Jaguar X-Type, egy kulturáltan szövegezett, frissített hirdetés formájában (már magából a hirdetésből is lehet következtetni bizonyos dolgokra, mint pl. az IQ, az igényesség, vagy az angol nyelv ismerete). Hát aki ismer, az tudja, hogy autók terén kb. az utolsó utáni választásom lenne egy brit autó, pláne olyan, aminek faberakás van a műszerfalán. Amit soha nem vennék mondjuk otthon, azok a brit, olasz és francia autók (kivéve a Renault-t), elsősorban a japán vagy dél-koreai kocsikat kedvelem, meg a németek közül a VW csoport tagjait.
De mint ahogy már korábban is említettem, itt eladót vesz meg az ember, maga a kocsi igazából másodlagos. És mivel valahogy szimpi volt a hirdetés, fogtam magam, és felhívtam a mellékelt telefonszámot. Egy cockney akcentus fogadott a másik oldalon, korombeli férfihang által demonstrálva. Ennek rögtön megörültem, hát még amikor megtudtam, hogy itt lakik az Arenco torony mellett nem messze, és munka után hazafelé megáll itt, hogy meg tudjam nézni a verdát. Du f6-kor hívott, hogy itt van az épület előtt, menjek le megnézni. Egy 30-35 körüli, indiai származású, öltönyös angol úriember várt a szintén indiai feleségével, meg egy viszonylag tiszta és illatos autóval. Szimpatikusak voltunk egymásnak, mint kiderült, neki is eléggé elege volt már a hitegető, meg agresszívan alkudozó vevőkből, és megörült nekem, mert ő is szimpatikusnak talált a telefonban. Jó, persze ez jó duma, ha valaki el akarja adni a kocsiját, de valahogy őszintének éreztem. Azért adják el a kocsit, mert ő kapott egy cégeset, így ezt megörökölte az asszony, akinek viszont túl nagy, és nem igazán nőies, szeretnének helyette valami csajosat. Mint pl. ez a kis Fiat, amivel valamelyik nap találkoztam, és úgy éreztem, hogy meg kell örökítenem:
Be is vettem a sztorit, egészen hihetőnek tűnt, és mivel valahogy megtetszett a kocsi, és mivel az összes hócipőm tele volt már a kocsinézegetéssel, úgy határoztam, hogy - ahogy a kicsi fiaim mondanák - ez a hófehér Jaguar az enyém akar lenni.
Maga az autó 5 éves, 2.5 V6-os, 196 LE-s motorral, 100e km van benne, tiszta bőr belül, és még az első tulaj valamiért úgy érezte, hogy milyen jól mutatnának rajta a 18 collos kerekek, meg a lesötétített ablakok. Hát, ebben sajnos tévedett, de mindegy, a kicsit túlméretes pacskerok legalább adtak valami alapot az alkudozásra (mondván, hogy le kell őket cserélni), így végül a meghirdetett 25 100 helyett 22e-ben sikerült megállapodnunk. Odaadtam neki egy ezres foglalót, és megbeszéltük, hogy másnap reggel f9-kor találkozunk az RTA-ban. Itt egészen meglepő módon tök simán ment minden, így 10-re már az enyém volt az autó (pontosabban A-é, de ez most részletkérdés).
Az RTA-ból az iroda felé tartva rögtön egy enyhe csalódás-féle suhant át rajtam, érezve, hogy ez bizony nem olyan rugalmas és fürge autó, mint a Boxster, vagy akár mint a kézi váltós Octaviánk. Kicsit öreguras érzésem volt a gyorsításoknál, amit tiptronic hiányában kézi váltással sem tudtam kompenzálni. Már épp beletörődtem, hogy amúgy sem versenyezni járok vele, mikor észrevettem az "S" (mint sport) feliratú gombot a váltó mellett... Kiváncsiságból megnyomtam, és a lusta házi kandúrból egycsapásra a nevéhez méltó vadmacskává vált az autó, ügyesen pörgette magát 6000-ig, és ment engesztelhetetlenül, mint egy villanymozdony. OK, ez is pipa, jó tudni, hogy ott van, ha szükség lenne rá, de a mindennapi autókázásban tökéletes a normál mód, két piros lámpa között nincs szükség a durvulásra.
Majd ha lesz időm, csinálok róla néhány fotót is, addig csak azok vannak róla, amik a hirdetésben vannak. Még 16 napig, mert utána lejár a hirdetés. Viszont csatolok egy képet az autósiskoláról, csak úgy... (Csinos kaki színű egyenruhában az oktatók.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése